(Rákosliget, 1940. augusztus 8. – Szeged, 2006. október 27.)
Operaházi tag: 1977–1981
Posztumusz örökös tag (2020)
Bár mindössze négy évig volt az Operaház tagja, közel harminc éven keresztül láthatta a budapesti közönség. Énekmesterei Kerényi Miklós György és Rösler Endre voltak, pályafutását a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesében kezdte. Operaénekesként első szerződése 1964-től a Szegedi Nemzeti Színházhoz kötötte – kedvenc városhoz élete végéig hű marad, utolsó fellépése is a Csárdáskirálynő szabadtéri előadásán volt. Az Operában 1969-ben Ramfisként mutatkozott be. Igen hamar a színház – majd az egész ország – egyik, ha nem „a” legnépszerűbb buffó basszusa lesz, jellegzetes figuráját mindenhol szeretettel fogadták. A telt ház mindig biztosítva volt, ha legendássá vált szerepeiben (Don Magnifico, Dulcamara, Don Pasquale, Basilio, Ozmin vagy Ochs báró) lépett fel. A közönség sokszor nem is az előadásra, hanem „a Gregorra” vett jegyet. Bejárta a nagyvilágot, a Metropolitan Operába is eljutott, otthon azonban igazán csak Magyarországon érezte magát.
