(Pest, 1855. december 17. – Budapest, 1921. november 26.)
Operaházi tag: 1877–1915
Örökös tag (1918)
Huber Károly és Ridley-Kohne Dávid tanítványa volt Pesten, majd Bécsben képezte tovább magát. Már tizenöt évesen nyilvános koncerten szerepelt. Szintén gyerekfejjel, 1869-ben kezdett el játszani a Nemzeti Színház zenekarában, melynek 1877-ben lett rendes tagja. 1884-től az Operaházban folytatta pályafutását. 1894 tavaszán – első izraelita származású művészként – báró Nopcsa Elek versenymesterré (azaz koncertmesterré) léptette elő, 1902-ben első hangversenymester lett. 1915-ös nyugdíjazásakor megkapta a Ferencz József-rend lovagkeresztjét. Állandó résztvevője volt a Filharmóniai Társaság Zenekara koncertjeinek és kamarazenészént is igen jelentős tevékenységet folytatott. Előbb a Hubay–Popper-vonósnégyesben működött, majd annak feloszlása után 1892-ben saját együttest alapított, mely változó összetételben évtizedekig a budapesti zenei élet meghatározó tényezője volt. 1879-tól a Nemzeti Zenede, 1898 szeptemberétől pedig a Zeneakadémia tanára.
