(Budapest, 1913. június 19. – Budapest, 1973. október 28.)
Operaházi tag: 1937–1968
Posztumusz örökös tag (1991)
Az 1940-es és 50-es évek legjelentősebb magyar koloratúrszopránja 1937. május 25-én még zenakadémistaként mutatkozott be az Operaházban Gildaként. A következő évad elejétől szerződtette a színház, hogy betöltse azt az űrt, melyet Szabó Lujza halála, Alpár Gitta külföldre távozása és Sándor Erzsi visszavonulása váltott ki. Már pályája elején birtokba vette a legnagyobb koloratúrszoprán szerepeket, de karrierje igazán csak a II. világháborút követő években bontakozott ki. Több évtizednyi szünet után 1948-ban Tóth Aladár elsősorban Gyurkovics Mária kedvéért újította fel a Lammermoori Luciát. Ezt követően sorra keltette életre Donizetti, Rossini és Delibes hősnőit. Döntő szerepe volt abban, hogy hazánkban ismét színpadra kerültek a bel canto mesterművek. Gyurkovics Mária hangjának egyedi csengése, árnyalat gazdag melegsége, játékának kifinomult líraisága és virtuóz technikája tették képessé szerepei kifejező megformálására.
