(Lipik, 1889. augusztus 15. – Budapest, 1968. május 8.)
Operaházi tag: 1918–1939, 1945–1948
Örökös tag (1948)
Budapesti és bécsi tanulmányok, német és horvát színpadok után harminc évesen – tehát jóval a pályakezdő kor után – ifj. Ábrányi Emil Don Quijotéjának Királyleányaként tűnt fel az új koloratúrszoprán az Operaházban. Halász Gitta itthon valószínűleg megelőzte korát, kritikusai ugyanis rácsodálkoztak a nem túl nagy, de feltűnően kulturált hangadásra, melyet fachjában ekkor egyedül Sándor Erzsi (és talán Hajdú Ilona) képviselt. Nagyon hamar az éppen akkoriban kiépülő Mozart-repertoár egyik oszlopa lett, és a szubrettszerepek kikezdhetetlen gazdája a következő két évtizedben. Nem volt sztár, inkább megbízható, szerény repertoárénekes. Hangos sikerek helyett a mindig megbízható minőséget képviselte. 1939-ban származása miatt nem szerződtetik újra, de Budapest ostroma után visszatér az Operaházba, ahol 1948-as nyugdíjazása előtt Despinaként és Blondeként még részese lehetett Otto Klemperer legendás produkcióinak.
