(Kenderes, 1937. október 17. – Tamási, 2020. július 28.)
Operaházi tag: 1977–1988
Posztumusz örökös tag (2022)
Ifjú látszerészként magánúton tanult énekelni Komáromy Pál basszistától, az Opera egykori igazgatójától, Révhegyi Ferencnétől és Zádor Endre debreceni tenoristától. Első magánénekesi szerződését Rubányi Vilmostól kapta Debrecenbe (ahol 1968-as Pillangókisasszony-beli bemutatkozását közel harminc főszerep követte), majd néhány évig Pécsett énekelt. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, a társulatnál szárnyait bontogató mezzoszoprán Mészöly Katalinnal, akiben élete végéig társra talált. Együtt szerződtek vissza Debrecenbe, majd sikeres vendégszereplés után 1977-ben együtt lettek az Operaház tagjai is. Az immár rutinos, nagy repertoárral rendelkező Horváth Bálintra Budapesten is tenor-főszerepek vártak: Cavaradossi, Andrej Hovanszkij, Don José, Turiddu, Alfredo Germont, Radames, Kalaf, Manrico, A cigánybáró Gábor diákja és Bánk bán. Miután búcsút mondott a színpadnak, szenvedélyes képzőművészként tevékenykedett.
