(Mende, 1911. május 18. – Budapest, 1995. május 1.)
Operaházi tag: 1938–1973
Örökös tag (1990)
Jelképesnek tekinthető, hogy az Operaház egyik leghűségesebb és legmegbízhatóbb művésze negyven éves jubileumát 1978 decemberében A varázsfuvola Öreg papjaként ünnepelte – abban a szerepben, mellyel színpadi karrierje egykor elindult. Hangjára egykor Bárdos Lajos figyelt fel, a katonai szolgálat után egy pékségben dolgozott, miközben magánúton tanult énekelni. A sikeres operaházi előéneklés után Palotay Árpád lett mestere. Svéd Sándor távozása után Palló Imre és a szintén pályakezdő Hámory Imre mellett igen gyorsan birtokba vette a teljes lírai bariton szerepkört. Repertoárján könnyed, humoros figura alig kapott helyet, alkatához és hangjához a nemes, elmélyült, töprengő figurák álltak legközelebb. Verdi valamennyi repertoáron lévő főhősét elénekelte (Rigoletto, Luna gróf, Germont, Renato, Simon Boccanerga, Posa márki, Amonasro, Jago, Ford), de emlékezetes Igor herceg, Valentin, Tell Vilmos, Wolfram von Eschenbach, Telramund és Amonasro is volt.
