(Újpest, 1918. március 26. – Budapest, 1986. augusztus 28.)
Operaházi tag: 1947–1970
Posztumusz örökös tag (1991)
Világszerte is ritka jelenség, hogy egy operaénekes harmincéves kora után lépjen először színpadra, mégpedig olyan igényes Wagner-főszerepben, mint A walkür Siegmundja. Joviczky József újpesti munkáscsaládból indult, a hajógyár dalárdájában figyeltek fel hangjára. Zeneakadémiai vizsgáján még A végzet hatalma Don Carlos-áriáját énekli, Tóth Aladár látta meg a ragyogó kiállású fiatalemberben a jövendő Wagner-tenorját, Závodszky Zoltán utódját. A pályakezdő művész egy csapásra meghódította a közönséget és a szakmát. Direktora nem zúdított azonnal újabb feladatokat a legendásan nehezen tanuló művészre, hanem hagyta, hogy fokozatosan vegye birtokba a nagy szerepeket. Lohengrin, Radames, Hunyadi László és Erik után következett a pályafutás egyik csúcsa, a Bánk bán tenor-változatának címszerepe, majd Otello, Tannhäuser, Stolzingi Walter, végül A hegyek alján, a Trisztán és Izolda és a Sámson és Delila legendásan nehéz főhősei.
