(1842–1912)
Francia zeneszerző, korának vezető francia operakomponistája. Színpadi művei közül többet ma is játszanak, mint például Manon (1884), Cid (1885), Esclarmonde (1889), Werther (1892), Thaïs (1894), Cendrillon (1899), Chérubin (1905) és Don Quichotte (1910). Bár balettjeit ritkán játsszák, egyik zenekari művére készült Kenneth MacMillan híres Manon balettje.
Massenet a Saint-Étienne melletti Montaudban született. Édesanyja zongoratanár volt, aki maga is komponált, Massenet tőle kapta az első zenei leckéket. 1847-ben a család Párizsba költözött, Massenet 1852-ben felvételt nyert a Párizsi Konzervatóriumba, ahol 1861-től Ambroise Thomasnál tanult zeneszerzést. Diákként zongorát tanított, valamint timpanin játszott a Théâtre Lyrique-ben, így biztosítva megélhetését. 1863-ban David Rizzio c. kantátájával megnyerte a Római Nagydíjat. Három évet Rómában töltött, majd 1866-ban visszatért Párizsba. Első (egyfelvonásos) operáját 1867-ben az Opéra Comique-ban mutatták be. 1878-tól 1896-ig a Párizsi Konzervatóriumban zeneszerzéstanár. Kezdetben oratórium-zeneszerzőként alapozta meg hírnevét, egészen az 1881-es Hérodiade c. operájáig, de igazán nagy elismerést 1884-ben a Manon hozott számára. A világ vezető operaházaitól, mint a Bécsi Udvari Opera vagy a Covent Garden kapott megbízásokat. A Don Quichotte-t Monte Carlóban írta, címszerepét Fjodor Saljapin énekelte.
Massenet alkalmazta Wagner vezérmotívum-technikáját, de a saját, dallamosabb, könnyedebb módján. Ezt sok kritika érte, a 20. század második felében azonban csodálni kezdték. Operákon kívül balettzenék, oratóriumok, kantáták, dalok és zenekari művek szerzője.
