(Budapest, 1930. augusztus 28. – Budapest, 2001. április 6.)
Operaházi tag: 1963–1992
Posztumusz örökös tag (2002)
Rózsahegyi Kálmán színiskolájában tanult, pályafutását az Állami Faluszínháznál, majd a Fővárosi Operettszínház énekkarában kezdte. 1957-ben immár bonvivánként szerződött Kecskemétre, ahol Szu-Csong hercegként debütált. A következő öt évben fellépett operettek karakterszerepiben és prózai előadásokban is. 1962-től egy évadra visszatért az Operettszínházba, a következő szezontól már az Operaház tagja lesz. Itt kezdetben – színészi múltjára építve – kisebb karakterfeladatokkal bízzák meg, első főszerepe Jim Mahonnay lesz a Mahagonny 1967-es másodpremierjén. Vezető hőstenorként két évvel később rábízzák Kalaf szólamát, majd Des Grieux-t, Manricót, Gabriele Adornót, Radamest, Sámsont, Caniót, a Pikk dáma Hermannját, végül pedig a Bánk bán és az Otello címszerepét. Békés András a „komédiás Karizsra” építi Offenbach Kékszakállját, a pályafutása vége felé remek Francia király lesz Kerényi Imre 1987-es János vitézében.
