(Gyöngyös, 1892. június 6. – Budapest, 1966. július 4.)
Operaházi tag: 1913–1914, 1920–1944, 1945–1946
Posztumusz örökös tag (2018)
Édesapja az egri székesegyház karnagya volt. Orvosi tanulmányai közben fedezték fel a hangját, melyet ezután Pesten és Drezdában képeztetett. Alig szerződtette Bánffy Miklós az Operaházhoz, kitört az I. világháború, melyet az isonzói fronton harcolt végig, és csak 1920-ban tért vissza. Jeles színészként karrierje során főleg közép- és buffóbasszus szerepeket alakított. 1944 márciusában még a színpadon ünnepelte harmincadik operaházi jubileumát, de édesanyja származása miatt a német megszálláskor felmondtak neki. A front elvonultával „első útja” az Operaházba vezetett, melynek vezetését előbb Nádasdy Kálmánnal és Székely Mihállyal, majd 1945 áprilisától 1946 júliusáig egyedül vállalta. Nagy része volt a háború utáni újjáépítésben, a színház reorganizálásában, a tagság felfrissítésében. Ismét műsorra tűzte az 1939-ben betiltott operákat (Sába királynője, Hoffmann meséi), színpadra segítette A csodálatos mandarint.
