(Budapest, 1895. május 12. – Budapest, 1971. szeptember 28.)
Operaházi tag: 1920–1929, 1945–1971
Posztumusz örökös tag (1993)
Pályakezdő muzsikusként került az Operaház brácsaszólamába, 1921-től elbocsátásáig a Filharmóniai Társaság Zenekarának titkáraként is működött. Operakarmesterként a bécsi Volksoperben debütált, majd a Városi (ma Erkel) Színház karmestere lett, ott és több alkalmi együttesnél hatalmas szakmai rutinra tett szert. 1923-ban megalakította a Budapesti Kamarazenekart. Kamarazenei munkásságával keltette fel a zenekritikus Tóth Aladár figyelmét, aki a vészkorszak után immár operaigazgatóként nagyban épített az 1945-ben, ötven évesen operaházi karmesteri szerződést aláíró Komor tudására. Nagy tapasztalatú repertoárkarmesterként a késői kibontakozás ellenére számos feladat várta a következő negyedszázadban – hiszen élete végéig aktív maradt. Művészetének fókuszában Erkel és a romantikus operairodalom állt, külön ajándék volt számára, amikor Wagnert vezényelhetett. Emlékét lánya, Komor Ágnes hárfaművész ápolta.
