(Budapest, 1922. május 24. – Treviso, 1986. szeptember 17.)
Operaházi tag: 1946–1986
Posztumusz örökös tag (1991)
A Nemzeti Zenedében karmester és zeneszerzés szakon Ferencsik János, illetve Lajtha László tanítványa. Az iskola növendékzenekarát 1941-ben vezényli először, pályafutása elindulását azonban a világháború késlelteti. Tóth Aladár 1946-ban szerződteti az Operaházhoz, első előadása az év decemberében a Háry János lesz, Kodály születésnapján. A következő negyven évben szinte mindent elvezényel Monteverditől Verdin és Wagneren át a hazai és külföldi kortársakig. Többek között nyolc opera és balett ősbemutató is – Durkó: Mózes, Hajdu: Kádár Kata, Kadosa: A huszti kaland, Petrovics: Bűn és bűnhődés, Szabó: Ludas Matyi és Légy jó mindhalálig, Szokolay: Vérnász és Sámson – a nevéhez fűződik. Sokat foglalkoztatott koncertdirigens és jeles pedagógus volt. Pályafutása váratlan haláláig töretlen: 1963-től az Opera első karmestere, 1967-től a Filharmóniai Társaság Zenekarának hatodik elnök-karnagya, 1957-től a Zeneakadémia karmester-szakának vezetője.
