(Budapest, 1927. október 18. – Budapest, 1989. november 12.)
Operaházi tag: 1942–1945, 1946–1978
Posztumusz örökös tag (1991)
Mire tíz évesen az Operaház balettiskolájába kerül, már rutinos gyerekszínész, Lakner Bácsi Gyermekszínházának „sztárja”, aki fellépett a Cirkuszban, a Rádióban és szerepelt filmekben is. A színpadra született kislány mestere Nádasi Ferenc lesz, tánckari tagként 1943-tól kap szóló feladatokat, 1948-tól címzetes szólista, 1950-től magántáncos. A II. világháború után sorra megtalálják az érzéki szerepek, a Walpurgis-éj Kleopátrája a Faustban, a Bolero szólója vagy A háromszögletű kalap Molnárnéja. Vaszilij Vajnonen az együttes egyik vezető művészévé lépteti elő a remek technikájú és fantasztikus kisugárzású táncosnőt, aki sorra kapja a főszerepeket a szovjet balettekben is (A diótörő – Mária hercegnő, A hattyúk tava – Odília-Odette, A bahcsiszeráji szökőkút – Zaréma, Párizs lángjai – Jeanne). Pályafutásának csúcsa Harangozó Gyula 1956-os Csodálatos mandarinjának Lánya, melyet világszerte ő táncol az együttes turnéjain is.
