(Kolozsvár, 1931. március 17. – Budapest, 2019. április 14.)
Operaházi tag: 1953–1986
Örökös tag (1994)
Zenei tanulmányait a II. világháború alatt szülővárosában kezdte. Miután családjával áttelepült Magyarországra, szabónőként dolgozott, kórusokban és amatőr együtteseknél énekelt, mestere Koranek Jánosné Franasovits Valéria volt. Tóth Aladár szerződteti az Operaházhoz, első fellépése a Gördülő Opera Sevillai borbély produkciójának Rosinája 1954 februárjában, az Erkel Színházban az év szeptemberében mutatkozik be a Figaro házassága Barbarinájaként, az évad végén énekli először Gildát. A mindig mintaszerűen éneklő szoprán az Operaház 1956 után beérő Mozart-együttesének egyik oszlopa lesz (Blonde, Konstanza, Susanna, A grófné, Zerlina, Despina, Pamina). Szakmai „kilengésektől” óvott repertoárján ott sorakozott Micaëla, Adina, Márta, Eurüdike, Drusilla (Poppea megkoronázása), Clorinda (Hamupipőke) és Adél. A színpadtól 1998-ban a Márta számra beleírt Hercegnőjeként búcsúzott, de énekmesterként tovább működött.
