(Lébény, 1905. július 21. – Budapest, 1972. május 4.)
Operaházi tag: 1928–1968
Posztumusz örökös tag (1991)
Eredetileg építésznek készült, viszonylag későn kezdett el érdeklődni az éneklés iránt. A Zeneakadémiát Szabados Béla tanítványaként végezte, de már főiskolásként szerződtette az Operaház, ahol a Farsangi lakodalom egyik kisebb szerepében mutatkozott be. Az első évadjában tizenhat kisebb-nagyobb szólót kapott, magas baritonokat éppúgy mint mély basszusokat. Huszonöt éves, amikor rábízzák a Siegfried Vándorát, három évvel később pedig az Operaház legfiatalabb Hans Sachsa lesz. Ikonikus szerepét harminckét éven keresztül sokáig váltótárs nélkül énekli a társulatban – több mint nyolcvan estén. Korának egyik legnagyobb énekes-színészeként (és maszkmestereként!) pályafutása alatt a teljes bariton és basszbariton repertoárt birtokba vette. Énekelt Mozartot (Figaro, Guglielmo) és Wagnert (A hollandi, Telramund, Wotan), Verdit (Amonasro, Főinkvizítor, Jago) és Gounod-t (Mefisztó), Anyeginként éppen olyan elismert volt, mint Borisz Godunovként.
