(Pozsony, 1856. június 25. – Budapest, 1940. október 16.)
Operaházi tag: 1895–1907, 1921–1925
Örökös tag (1925)
Fiatal korától Bécsben élt, ahol egyszerre végezte el a jogi egyetemet és a konzervatóriumot. A Hofoper szóló-korrepetitornak szerződtette, miközben zenetanárként is dolgozott és az Akadémiai Kórustársaság karigazgatója volt. Olykor kisebb operákat és táncjátékokat vezényelt, miközben neve balettszerzőként Európa-szerte ismertté vált. Legnagyobb sikerét, A piros cipőt több mint százszor játszották Budapesten, és közel nyolcvanszor Bécsben. 1895-ben karmesterként szerződött a magyar fővárosba, 1901-ben pedig igazgató lett. Jó érzékkel válogatta meg az új premiereket – a Toscát és a Pillangókisasszonyt ő maga tanította be. 1907-ben önként vált meg az intézménytől, hogy a frissen alapított Népszínház–Vígopera vezetője legyen. A vállalkozás egyetlen évadot ért meg, Máder Bécsben folytatta a karrierjét, ahol a Volksopert is igazgatta. Az I. világháborút követő 1921-től négy évig ismét az Operaház igazgatója lesz, de a színház válságát ekkor már nem sikerül orvosolnia.
