Maina Gielgud mesterei között ott voltak a nagy oroszok, mint Tamara Karszavina vagy Lubov Egorova, később pedig Rosella Hightower. Rendkívül változatos karriert tudhat maga mögött, aki amellett, hogy dolgozott Maurice Béjart a XX. Század Balettje társulatában, első magántáncosnőként eltáncolta a nagy klasszikus baletteket is a Londoni Fesztiválbalettel (ma English National Ballet) és a Sadlers Wells Royal Ballet-vel (ma Birmingham Royal Ballet), emellett Rudolf Nurejev partnere volt a Csipkerózsikában és a Don Quijotéban a Marseille-i Nemzeti Balettnél. Pályáját nemzetközi vendégművészként folytatta, számos alkalommal fellépett a Magyar Nemzeti Balettel, elsőként a Béjart gálaesten Jorge Donn-nal és Daniel Lommellel közösen, eltáncolta pályáján az első teljes A hattyúk tavát Róna Viktorral, majd a Csipkerózsikát és a Giselle-t Dózsa Imrével, később pedig fellépett az Etűdökben, a Webern Opus V-ben és az Árnyakban (A bajadérból).
1983–1997 között az Australian Ballet, 1997–1999 között a Dán Királyi Balett művészeti igazgatója volt. 1999 óta szabadúszóként visz színre műveket, köztük igen jelentékeny saját Giselle-jét (pl. az Australian Ballet, a Bostoni Balett, a Ballet du Rhin együtteseivel); táncosként és színésznőként Béjart L'Heure Exquise című előadásában tért vissza, és emellett világszerte tanít és betanít. 2007–2012 között elsősorban az English National Ballet-hez kötődött vendégtanárként, vezető betanító balettmesterként, művészeti tanácsadóként.
Lifar Suite en Blanc-ját vitte színre az English National Ballet-vel, 2012-ben Nurejev Don Quijotéját a Bostoni Balettel, 2012-ben Béjart Song of Wayfarer című művét, 2013-ban pedig a Suite en Blanc-t a San Franciscó-i Balettel. Szintén a 2012/2013-as évadban tanárként dolgozott az Australian Ballet-nál, majd a Kínai Nemzeti Balettnél. 2013-ban színre vitte Erik Bruhn utolsó produkcióját, A Szilfidet a Római Operaházban, majd Nurejevtől A hattyúk tavát a milánói Scalában, a főszerepekben Natalja Oszipovával és Claudio Coviellóval. 2013-ban a San Franciscó-i Balett New York-i évadja részeként újra színre vitte a Suite en Blanc-t.
1983–1997 között az Australian Ballet, 1997–1999 között a Dán Királyi Balett művészeti igazgatója volt. 1999 óta szabadúszóként visz színre műveket, köztük igen jelentékeny saját Giselle-jét (pl. az Australian Ballet, a Bostoni Balett, a Ballet du Rhin együtteseivel); táncosként és színésznőként Béjart L'Heure Exquise című előadásában tért vissza, és emellett világszerte tanít és betanít. 2007–2012 között elsősorban az English National Ballet-hez kötődött vendégtanárként, vezető betanító balettmesterként, művészeti tanácsadóként.
Lifar Suite en Blanc-ját vitte színre az English National Ballet-vel, 2012-ben Nurejev Don Quijotéját a Bostoni Balettel, 2012-ben Béjart Song of Wayfarer című művét, 2013-ban pedig a Suite en Blanc-t a San Franciscó-i Balettel. Szintén a 2012/2013-as évadban tanárként dolgozott az Australian Ballet-nál, majd a Kínai Nemzeti Balettnél. 2013-ban színre vitte Erik Bruhn utolsó produkcióját, A Szilfidet a Római Operaházban, majd Nurejevtől A hattyúk tavát a milánói Scalában, a főszerepekben Natalja Oszipovával és Claudio Coviellóval. 2013-ban a San Franciscó-i Balett New York-i évadja részeként újra színre vitte a Suite en Blanc-t.
