Díjak és elismerések:
A Magyar Állami Operaház Örökös Tagja és Mesterművésze (2023)
Magyar Szent István-rend (2016)
A Nemzet Művésze (2014)
Prima Primissima díj (2013)
Magyar Corvin-lánc (2003)
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2003)
A Halhatatlanok Társulatának Örökös Tagja (1999)
Kossuth-díj (1997)
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1994)
Bartók–Pásztory-díj (1991)
Kamaraénekes, Bécsi Állami Operaház (1989)
Az év énekese, The New York Times (1981, 1986)
Az év művésze, The New York Times (1982)
Ezüst Rózsa díj, milánói Scala (1980)
Marton Éva
Budapesten született 1943-ban. 1968-ban végzett a Zeneakadémián dr. Sipos Jenő növendékeként. Ugyanebben az évben debütált az Operaházban Semaha királynő szerepével Rimszkij-Korszakov Az aranykakas című operájában. 1968–1972 között az Operaház vezető jugendlich-dramatisch szopránjaként kezdte pályáját, majd áttért a drámai szoprán szerepekre. Közreműködött Szokolay Sándor Hamlet című operájának ősbemutatóján. A világ legnevesebb karmestereivel – például James Levine, Lorin Maazel, Claudio Abbado, Solti György – működik együtt rendszeresen a külföldi operaszínpadokon és hanglemezstúdiókban. Repertoárjához több mint 40 szerep tartozik, 9 önálló lemeze jelent meg. Óriási repertoárjának gerincét Mozart, Verdi, Wagner, Puccini és Richard Strauss művei alkotják. Több tucat lemez- és videófelvétele között számos különlegességet is találunk: Korngold, d'Albert, Respighi, Schönberg műveit. 1972-től 1977-ig a frankfurti Städtische Bühnen, 1977-től a Hamburgi Állami Operaház magánénekesnője. Nemzetközi karrierje 1972-ben, Firenzében a Tell Vilmos Matildájának szerepével indult, ahol Nicolai Gedda partnere volt. Ezt azután egymás után követték a debütálások a világ nagy operaházaiban: 1973, Bécs: Tosca, Anyegin (Tatjana); 1976, New York: A nürnbergi mesterdalnokok (Éva); 1977–78, Bayreuth: Tannhäuser (Vénusz), Erzsébet; 1987, Milánó: A trubadúr (Leonóra); 1979, Buenos Aires: Lohengrin (Elza) stb. A Tosca mellett szintén kulcsszerepévé vált Turandotként 1983-ban debütált a Bécsi Állami Operaház színpadán, ugyanitt 1989-ben énekelte először ugyancsak emblematikus szerepét, Strauss Elektráját. Nagy sikerrel énekelte Hamburgban a Lohengrin Ortrudját, Janáček Jenůfájának Templomos asszonyát, Berlinben Richard Strauss Az árnyék nélküli asszony című operájában Barak kelmefestő feleségét, a mű teljes változatában. További kiemelkedő szerepei Wagner Ringjének Brünnhildéje, Salome Richard Strauss operájából, Bartók Kékszakállújának Judit szerepe, Beethoven Fidelio című operájának Leonórája.
2002–2007 között a miskolci operafesztivál művészeti vezetője volt. 2005-től 2013-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Magánének- és Opera Tanszékének vezetője, 2013-tól a tanszék professor emeritája. 2012-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, 2014-től elnökségi tagja.