(Lens, 1937. október 25. – Budapest, 1999. április 7.)
Operaházi tag: 1954–1985
Posztumusz örökös tag (2004)
Születésekor édesapja Franciaországban dolgozott bányamérnökként. Hazakerülve az Állami Balettintézet első végzős évfolyamának növendéke lett, mestere Nádasi Ferenc volt. Az 1954-es vizsgakoncert után Harangozó Gyula azonnal szerződtette az Operaházhoz, ahol már korábban is kapott apróbb feladatokat. Igen hamar megtalálták a szólista feladatok is, melyek közül az első A hattyúk tava egyik menyasszonya volt. A Giselle 1958-as magyarországi bemutatóján Orosz Adél után eltáncolhatta a Paraszt pas de deux-t, majd a Bihari nótája Ilonáját és a Csongor és Tünde címszerepét. 1962-ben nevezik ki magántáncosnőnek. Alkatához elsősorban a nagy technikai felkészültséget igénylő lírai hősnők álltak közelebb, A bahcsiszeráji szökőkút Máriája, Júlia, Swanilda, a Furfangos diákok Rózsikája, az Orgonatündér, de eltáncolta a Spartacus Flaviáját is. Aktív pályafutása alatt kezdett tanítani a Balettintézetben, ahol haláláig generációkat nevelt fel.
