(Győr, 1857. október 31. – Budapest, 1942. április 7.)
Operaházi tag: 1893–1917, 1920–1925
Örökös tag (1923)
A kereskedelmi iskola elvégzése után vászonkereskedőként dolgozott, miközben Bellovics Imre tanítványaként a Budapesti Zenekedvelők Egyletében tanult énekelni. Harmincöt éves is elmúlt, amikor Nikisch Artúr az Operaházhoz szerződtette, ahol a Lohengrinben mint A király hirdetője mutatkozott be. Középszerepek mellett – melyek végigkísérték a pályafutását – már 1894 őszén bemutatkozhatott Telramundként. Negyedszázados magánénekesi karrierje során megbízhatóan kézben tartotta szinte a teljes bariton-szerepkört. Takáts Mihály, Beck Vilmos, Szemere Árpád és Rózsa S. Lajos váltótársaként olyan főszerepekben is fellépett, mint Valentin, Silvio, Alfio, Lindorf tanácsos / Coppelius / Miracle doktor / Dapertutto, Marcello, Scarpia, Figaro, Falke és Rigoletto. Énekesi pályafutása utolsó éveiben Kern Aurél rendezőnek nevezte ki, 1920 és 1925 között pedig főrendezőként működött – pályatársai szeretetétől és megbecsülésétől övezve.
