(Budapest, 1922. június 30. – Budapest, 1998. december 17.)
Operaházi tag: 1946–1987
Örökös tag (1989)
Medek Annától tanult énekelni a Nemzeti Zenedében. Munkaszolgálatból hazakerülve ügyelőként helyezkedett el az Operaházban, majd segédrendező lett. Első betanítása a Così fan tutte stúdióelőadásának színrevitele volt 1948 márciusában. A következő tavasszal a Gördülő Opera Rigoletto produkcióját rendezi, az első önálló operaházi munkája a János vitéz 1949-es felújítása lesz. Ekkor nevezi ki Oláh Gusztáv rendezőnek – 1963-ban Nádasdy Kálmán főrendezővé lépteti elő. Mikó több mint negyvenéves operaházi működése során csak az együttes részére közel hatvan művet állított színpadra. Különösen szívén viselte a kortárs hazai és nemzetközi repertoárt, számos magyarországi és ősbemutatót rendezett (így Szokolay Sándor első négy operáját is). Az 1950-es évek naturalizmusától elszakadva legizgalmasabb produkciói az 1960-as évek végétől datálódnak (Poppea megkoronázása, Lulu, A lombardok). A Zeneakadémia opera-tanszakán generációkat nevelt az Operaház számára.
