(Budapest, 1904. november 25. – Budapest, 1980. április 17.)
Operaházi tag: 1923–1925, 1933–1966
Posztumusz örökös tag (1997)
Gimnazistaként – még Graff Kálmán néven – önszorgalomból lefordította Puccini Triptichonját. Nádasdy műfordítása ma is érvényes, ahogy későbbi munkái is. Máder Rezső rendezőgyakornoknak szerződtette, majd Kodály zeneszerzés-növendéke lett. A Zeneakadémiáról visszatérve előbb segédrendező, majd 1934-től rendező lesz, első önálló munkája a Pillangókisasszony felújítása lesz. A Radnai Miklós által előkészített operaházi generációváltás meghatározó tagjaként Oláh Gusztávval, Márk Tivadarral és Fülöp Zoltánnal a II. világháborúig számos kísérletező és előremutató produkcióval új utakra terelik a hazai operajátszást és a színpadi látványvilágot. Rendezőként Nádasdy az 1950-es években a szocialista realizmus egyik legnagyobb hazai mestere lesz, hogy aztán utolsó rendezéseiben (A kékszakállú herceg vára, Trisztán és Izolda) ismét szabadon engedhesse fantáziáját. Tanárként és operaigazgatóként is jelentős életművet hagyott az utókorra.
