(Budapest, 1901. augusztus 20. – München, 1956. december 19.)
Operaházi tag: 1921–1956
Örökös tag (1948)
A magyar operaszcenika és rendezés egyik legsokoldalúbb alakja műegyetemi és zeneakadémiai tanulmányokkal a háta mögött alig húszévesen kerül a színházhoz mint Kéméndy Jenő asszisztense. Első tervezése az Angelica nővér 1922-es magyarországi bemutatójának díszlete volt, 1932-től korai haláláig – előbb Nádasdy Kálmán mellett, majd önállóan – rendezőként is dolgozott. Bár tényleges vezetői pozíciót sohasem vállalt, szellemi irányítóként, színházi gondolkodóként évtizedekre meghatározta a hazai operajátszás arculatát. Stílusismerete, gondos előkészítő tanulmányai és vázlatai, lenyűgöző műveltsége mellett az Operaház minden szegletét és szegmensét ismerte. Rendezőpéldányaiban nem csupán a szereplők pontos mozgásait dolgozta ki, de az énekkari tagokat és a statisztákat is teljes individuummal ruházta fel, produkciói ettől lettek a kortársak szemében annyira élőek.
Öröksége ma is eleven, a Bohémélet és A diótörő díszletei őrzik emlékét.
