Tovább a tartalomhoz
(Pécs, 1929. november 8. – Érd, 2021. március 4.)
Operaházi tag: 1960–1979
Örökös tag (2014)

Nemzedékének legendás karaktertenorja a katonaideje alatt, a Honvéd Művészegyüttes Zeneiskolájában kezdett professzionálisan énekelni Kis István és Érsek Mária (az Operaház jeles korrepetitora) növendékeként. A férfikar tagjaként szólófeladatokat is kapott, és részt vett az együttes híres 1956-os szovjet–kínai turnéján. Sikeres próbaéneklés után először ösztöndíjat kapott, majd 1960-től lett az Operaház tagja. Számos apróbb szerep után kapta meg Pedrillót, igazi kiugrás az Albert Herring címszerepe volt a Britten-vígopera 1960-as magyarországi bemutatóján. Noha felkerült a repertoárjára néhány lírai tenor szólam (mint Cassio és a Fra Diavolo Lorenzója) és operett-hős (Kukorica Jancsi vagy A koldusdiák Szymonja), művészi nagyságát karaktertenor szerepek tucatjaiban mutatta meg igazán. Mintaszerűen artikulált alakításai közül kiemelkedtek a Borisz Godunov Bolondja és Sujszkij herceg, Mime, Loge, Ebelasztin báró, és Az ember tragédiája (Ránki György) Lucifere.
Palcsó Sándor