(Mátisfalva, 1891. október 23. – Budapest, 1978. január 25.)
Operaházi tag: 1917–1961
Örökös tag (1934)
Szülei papnak szánták, de a kolozsvári érettségi után egyenes út vezetett a Zeneakadémiáig, majd az Operaházig, ahol a Parasztbecsület Alfiójaként debütált. 1925-ben a Budapesten vezénylő Mascagni is felfedezte az ifjú baritont és elvitte magával néhány hónapra Olaszországba, ahol énektudását is tökéletesítette. Hazatérve nemcsak a színpadi karrierjét folytatta, hanem jogi diplomát is szerzett. Ízes beszéde és kiváló dikciója a magyar szerepek elsőrangú tolmácsolójává tette. Kodály neki írta a Háry Jánost, ő volt az első Kérő a Székely fonóban, számára transzponálták le Bánk bán szólamát, sőt A kékszakállú herceg vára Prológusát is ő szavalta először. Emellett igen hosszú karrierje során magabiztos technikájának köszönhetően végigénekelte a teljes lírai bariton repertoárt: Lord Ashtont, Salamon királyt, Luna grófot, Renatót, Wolfram von Eschenbachot és Amfortast. Pályafutása vége felé 1957 és 1959 között a színház igazgatójaként is tevékenykedett.
