(Alsólendva, 1896. november 14. – Los Angeles, 1964. február 29.)
Operaházi tag: 1921–1926
Tiszteleti tag (1933), posztumusz örökös tag (2006)
Katonaéveiben, az I. világháború alatt is a zenének szerette volna szentelni az életét. Először hegedült, professzionális énektanulmányokba csak a leszerelése után Gábor Józsefnél kezdett. Meghallgatás után szerződtette Máder Rezső, aki rögtön igen igényes főszerepben, a Rigoletto Mantuai hercegeként bocsátotta először az Operaház színpadára a gyönyörű hangú, ám rutin nélüli tenoristát. A következő öt szezonban Patakyt lírai főszerepek egész sora várja: Alfred Germont, Rodolfo, Almaviva gróf vagy a Lakmé Géraldja. Az Operaház anyagi válsága elől Bécsbe menekül, ahol 1939-ig a magyar négyesfogat tagjaként Németh Máriával, Anday Piroskával és Svéd Sándorral együtt a színház egyik sokat foglalkoztatott művésze lesz. Miközben kibontakozik a nemzetközi karrierje, Budapesthez sem lesz hűtlen, minden évadban számos előadásban hallhatja az Operaház közönsége. A világháborút is a magyar fővárosban vészeli át, 1946 februárjában Beregi Oszkárral elhagyja az országot.
