(Nagybecskerek, 1930. február 9. – Budapest, 2011. június 30.)
Operaházi tag: 1986–1990, 2003–2005
Posztumusz örökös tag (2017)
A 20. második felének egyik legjelentősebb magyar zeneszerzője először színpadi művein keresztül került kapcsolatba az Operaházzal. A C'est la guerre (1962) és a Bűn és bűnhődés (1969) ősbemutatóján kívül a Lysistrate is az Andrássy úton hangzott el először Budapesten. A kulturpolitikusként is aktív komponistát Mihály András után nevezték ki a frissen felújított, ám művészileg lejtmenetbe került Operaház élére. Petrovics a rendelkezésére álló kereteken belül megpróbált válaszokat találni a hazai operajátszás új kérdéseire. Ritkaságokat emelt a játékrendbe (Boleyn Anna, Dido és Aeneas, Albert Herring, Gounod: Rómeó és Júlia), felújította a magyar repertoár alapköveit, új szemléletű vendégrendezőket hívott, fiatal karmestereknek és énekeseknek adott bizonyítási lehetőséget. A rendszerváltás Petrovicsot is elsodorta az igazgatói székből, 2003-ban Szinetár Miklós hívására főzeneigazgatóként tért vissza a társulathoz és ismét megpróbálta érvényesíteni egykori értékrendszerét.
