(Budapest, 1902. október 22. – Budapest, 1975. március 9.)
Operaházi tag: 1924–1939, 1945–1949
Posztumusz örökös tag (2018)
Tizenhat éves korában felvételt nyert a Zeneakadémiára, még be sem tölti a huszonkettedik évét, amikor debütál az Operaházban, ráadásul rögtön igényes Wagner-főszerepben: a Lohengrin Elzájaként. A bemutatkozást szerződés követi. A német (A hegyek alján – Márta, Tannhäuser – Vénusz) és francia (Thaïs, Hoffmann meséi – Antónia, Giulietta) repertoár mellett a verista művek főszerepeit (Santuzza, Nedda, Cso-cso-szán, Tosca) énekelte leginkább. Nyilatkozatai szerint lelkéhez Liù állt a legközelebb. Miután 1939 nyarán operaházi szerződését nem hosszabbítják meg, az OMIKE Művészakciójának legfoglalkoztatottabb énekese lesz. A háború után visszahelyezik, de egyre kevesebb lehetőséget kap. Hiába tanulja át Milánóban olaszul a szerepeit, külföldi karrierje nem indul be, 1949-ben az Operaház is nyugdíjazza. Relle Gabriella ezután sem adja fel, 1958-ban tartja az ötszázadik vidéki fellépését és egészen 1964-ig járja az országot.
