(Budapest, 1904. november 27. – Budapest, 1963. december 13.)
Operaházi tag: 1926–1963
Posztumusz örökös tag (2006)
Nagypolgári családban született, jogásznak készült, énekelni magánúton tanult dr. László Gézánál, majd ösztöndíjjal Milánóba ment Giuseppe De Lucához. Huszonhárom évesen mutatkozik be az Operaházban a Traviata Alfrédjeként. Az intelligens és muzikális tenorra csakhamar felfigyeltek külföldön is, fellépett a Salzburgi Ünnepi Játékokon Arturo Toscanini, Milánóban Victor de Sabata vezénylete mellett, a II. világháborúig sokat foglalkoztatott koncerténekes volt Ausztriában. Opera-repertoárjának fókuszában Mozart állt, de a barokktól (Xerxes, Grimwald), a német romantikusokon (Max, Lyonel), a könnyebb Puccini és verista szerepeken (Pinkerton, Maurizio) és az operetteken (Szu-Csong, Schubert) át a kortársakig terjedt. Kodály művészetének elhivatott tolmácsolójaként ő volt a Székely fonó-ősbemutató Legénye, és hosszú éveken keresztül a Psalmus hungaricus Zsoltárénekese. Az 1950-es években főszerepeit önként cserélte kabinetalakításokra.
