1963–1969 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója volt Révhegyi Ferencné tanítványaként. 1969 óta a Magyar Állami Operaház magánénekese, ahol 1967-ben – még főiskolásként – debütált Richard Strauss Ariadné Naxosban című operájában Scaramuccio szerepével. Operaházi tagsága mellett tagja volt az Osnabrücki Városi Színháznak, a düsseldorfi Deutsche Oper am Rheinnak és a Madách Színháznak is. Operaszerepek mellett oratóriuménekesként is tevékenykedik. A kiművelt hang mellett jellemzője a kiváló színpadi játék is, kiváló karaktertenor. A magyarországi operaszínpadokon kívül Európa számos országában is fellépett, úgy mint Finnországban, Görögországban, Hollandiában, Izlandon, Franciaországban, Lengyelországban, Monacóban, Németországban, Olaszországban, Oroszországban, Romániában, Svájcban, Japánban. Számos rádió-, televíziós és hanglemezfelvételen működött közre.
Főbb szerepei:
Heródes (Salome), Dávid (A nürnbergi mesterdalnokok), Loge (A Rajna kincse), Mime (Siegfried), Pong főpohárnok (Turandot), Pinkerton és Goro (Pillangókisasszony), Basilio (Figaro házassága), Festő (Lulu), Pedro (A hegyek alján), Alfréd, Eisenstein, Blind és Frosch (A denevér), Francia király (János vitéz), Andrès/Cochenille/Pittichinaccio/Ferenc (Hoffmann meséi), Sporting Life (Porgy és Bess) Beppe és Canio (Bajazzók), Grigorij és Sujszkij herceg (Borisz Godunov), Radames (Aida), Jacquino és Florestan (Fidelio), Rinuccio (Gianni Schicchi), Albert Herring (Britten: Albert Herring), Don Carlos
Díjak és elismerések:
A Magyar Állami Operaház Örökös Tagja (2018)
Kiváló művész (2005)
Székely Mihály-emlékplakett (1997)
Bartók–Pásztory-díj (1992)
Liszt Ferenc-díj (1990)
