(Budapest, 1914. március 16. – Balatonszéplak, 1984. március 15.)
Operaházi tag: 1929–1967
Posztumusz örökös tag (2003)
Magyarországon az 1910-es években merült fel először, hogy az Operaháznak ne csak egyetlen férfitáncosa legyen, és hogy a férfi szerepeket ne nők táncolják. Az Operaház balettiskolájában Brada Ede az 1920-as években kezdett el fiúkkal is foglalkozni. Az ő növendéke volt Sallay Zoltán is. Mindössze tizenöt éves, amikor kartáncosi szerződést kap, 1938-ban címzetes magántáncos, 1939-ben magántáncos kinevezést kap. Férfias kisugárzásával új színt visz az együttes életébe, Jan Cieplinski, Harangozó Gyula és Milloss Aurél sorra koreografálja rá a főszerepeket. Budapest ostroma alatt egy aknaszilánk eltörte a lábát, kockázatos műtétek után tudta csak folytatni pályafutását. Magyar balettek mellett az 1950-es évektől a szovjet művekben is jelentős feladatokhoz jut (Diótörő herceg, A varázsló /A hattyúk tava/, Girej kán). Harangozó 1956-os Csodálatos mandarinjának egyik csavargója nyitja meg számára az utat a nyugdíjazásáig táncolt nagy karakterszerepek felé.
