(Sátoraljaújhely, 1882. április 11. – Budapest, 1952. július 24.)
Operaházi tag: 1908–1942
Örökös tag (1923)
Tehetségét ezredorvos édesapja fedezte fel, a Zeneakadémián Maleczkyné Ellinger Jozefa lett a mestere, majd Bécsbe küldték továbbtanulni Rosa Paumgartnerhez. Gustav Mahler, a Hofoper igazgatója 1905-ben koloratúrszoprán szerepkörre szerződtette Charlotte von Seeböck néven. Két évadot töltött a császárvárosban, majd egy szóváltás következtében Frankfurtba szerződött. Innen hívta vissza Mészáros Imre főigazgató Pestre, ahol 1909-ben Normaként mutatkozott be. Ősztől magánénekesi szerződést kapott, első feladata Melinda volt, de hamar lemondott a koloratúr szerepekről. A klasszikus repertoár mellett gyorsan birtokba vette a súlyos Wagner szerepeket, mindhárom Brünnhildét és ő volt az első magyar anyanyelvű Izolda is. Másik specialitása Richard Strauss hazai bemutatóinak főhősnői voltak (Chrysothemis, A tábornagyné, Ariadné). Pályája vége felé két nagy karakterszerep várt rá: a Háry János Császárnéja és a Farsangi lakodalom Nemzetes asszonya.
