(Kistarcsa, 1916. szeptember 18. – Budapest, 1997. március 4.)
Operaházi tag: 1940–1945, 1947–1973
Örökös tag (1990)
Talán az egyetlen olyan magyar operaénekes, akinek ismertsége, népszerűsége mit sem változott a visszavonulása, illetve a halála óta eltelt évtizedekben. Schulder József autószerelőből lett az Operaház énekkarának tagja. A világháború után a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött szólistának, Budapesten 1947 februárjában Turidduként mutatkozott be. Tóth Aladár még abban az évben az Operaház tagjai közé emelte. Már az első szezonjában olyan főszerepeket kapott, mint Don José, Gabriele Adorno és Lohengrin – ez utóbbi Otto Klemperer vezényletével. Gondosan felépített pályafutása során egyaránt énekelt olasz, német és természetesen magyar szerepeket. A fiatal művész országos ismeretségét a Dalolva szép az élet című filmmel alapozta meg. 1953-ban a Bánk bán tenor-változatának címszerepével a szerep máig emblematikus alakítójává volt, Bánk áriája, a „Hazám, hazám…” az ő interpretálása által lett a nemzet „második himnuszává”.
