(Budapest, 1911. május 23. – Milánó, 2001. január 2.)
Operaházi tag: 1926–1941, 1946–1948
Örökös tag (1990)
Tanulmányait Brada Ede magániskolájában kezdte, majd az Operaházban folytatta. Már növendékként kapott kisebb szólófeladatokat, majd az tánckar egyik legtöbbet foglalkoztatott tagja lett. Kiugrása a Seherezádé címszerepében 1930-ban meghozza számára a magántáncosi kinevezést is. A következő évtizedben – tehát 19 és 30 éves kora között – az együttes egyik legtöbbet foglalkoztatott művésze lesz. Részben Oláh Gusztáv barátságának köszönhetően nemcsak technikás balerina, hanem nemzedékének legizgalmasabb színpadi figurateremtő művésze lesz. Jan Cieplinski és Harangozó Gyula főszerepekkel halmozza el, szinte minden koreográfiájukban akad Szalay Karola számára egy-egy kiváló alakítási lehetőség, számos naiva vagy cserfes cigánylány. Művészettörténészként diplomázik, majd évekre visszavonul, hogy olasz férjével bejárja Európát. A II. világháború után néhány évre visszatér a színpadra, majd a Vaganova-módszert megtanulva tanítani kezd. 1955-ben elhagyja az országot.