(Nagymaros, 1899. szeptember 21. – Budapest, 1974. augusztus 10.)
Operaházi tag: 1908–1915, 1921–1925, 1926–1932, 1933–1948
Örökös tag (1942)
Balettnövendékként került az Operaházba, ahol édesanyja öltöztetőnőként dolgozott. Tizenhét évesen lesz a Zeneakadémián Georg Anthes növendéke. Az operatanszakon Toscaként vizsgázik, s ez lesz az első szerep, mellyel 1921 őszén berobban a köztudatba. Fiatal kora ellenére biztos technikájának és ragyogó megjelenésének köszönhetően sorra kapja a főszerepeket, elsősorban Puccini, Richard Strauss és verista operákban, de operettek primadonnaszerepeit is ráosztják. Énekesnőtől szokatlanul képzett mozgásművészetével a József legendája című balett Putifárnéját is eltáncolja(!) – olykor egy estén a Salome címszerepével. Az Operaház két világháború közötti időszakának vezető drámai szopránja karrierje javát itthon töltötte, egyáltalán nem jellemző módon feleségként és édesanyaként is helyt állva. Hangja negyedszázad után is intakt maradt, utolsó, 1948-as Turandotját is dicsérték a kritikák. Bajza utcai villája 2022 óta az Építészeti Múzeum hajléka.
