Horváth Béla oboaművész muzsikus családban született. Zenei tanulmányait szülővárosában, Pécsen kezdte Csikós Miklós tanítványaként. Ezt követően a Budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola (Konzervatórium) növendéke lett, ahonnan Kemény János oboaművész irányította a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (Zeneakadémia) felé. Itt 1994-ben szerzett művésztanári diplomát. Tanára Csánky Emília volt.
1991-től tagja a Magyar Állami Operaház zenekarának, majd 1992–2000 között a Budapesti Fesztiválzenekarnak. 2000-től a Nemzeti Filharmonikus Zenekar szóló oboistája, 2019-től pedig a Concerto Budapest csapatát erősíti.
Zenekari munkája mellett gyakran hallható szólistaként és kamaraművészként. Játszott Heinz Holliger, Maurice Bourgue, Kocsis Zoltán, az Amadinda Ütőegyüttes és a Keller Vonósnégyes partnereként. Fellépett a Budapesti Fúvósegyüttessel, valamint számos hazai és külföldi formációval. 2014–2019-ig a Budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem (Zeneakadémia) tanára volt.
A kortárs zene elkötelezett előadójaként 2004 óta az UMZE hangversenyein is rendszeresen működik közre. 1989-ben a Győri Richter János Fafúvósverseny győztese lett, 2013-ban pedig a Nemzeti Filharmonikus Zenekarnál az "Év Művésze" díjjal tüntették ki.
Számos CD-felvételen játszik kortárs zenét, többek között Malek Miklós Oboaversenyének szólóját egy 2018-as felvételen. A Fák zenéje / Musique "d"arbres című CD-n szólistaként és kamaraművészként mutatkozik be.
